Mintha mindig is itt laktunk volna

Szép példát láthatunk arra, hogy a modern energiatakarékos technológia alkalmas hagyományt idéző megjelenésű házak megvalósítására is.  A  Fertő-táj világörökségi terület. Védett kulturális és építészeti értékei körültekintő és gondos tervezést igényelnek. A táj és a falvak szerves életében a legszembetűnőbb elem talán a tiszta, takarékos porta, ahol minden tárgynak, színnek, anyagnak és épületrésznek megvan a jól leírható szerepe. Könnyen kiveti magából a településkép a hanyagul tervezett, oda nem illő, ma divatos bonyolult tetőformákat, harsány színeket és tarka burkolatú felületeket. A csábító formai tobzódás paradox módon az egyénieskedő házakból összeálló utcaképeket jellegtelenné, unalmassá teszi. A világörökségi tervtanács a mai, változó jogi környezetben szinte szélmalomharcot vívva próbálja megóvni a Fertő-táj kialakult településképeit, az utcák arculatát.

A kis balfi ház a település szélén, első épületként jelenik meg a tájban. Ezért is lényeges a tömegforma, amely méretével, színeivel, nyeregtetejével próbál a településkép reflektív eleme lenni. Teszi ezt úgy, hogy nem másol motívumokat a mintául szolgáló parasztházról. Bár a rendezési terv beépítési módja nem a hagyományos  oldalhatáros beépítést írja elő, a kötelezően szabadon álló ház kompromisszumok nélkül foglalja el helyét a saroktelken.

Mai, kortárs szeretne lenni, modern lakhelye egy családnak, anélkül, hogy a szintén divatos és félreértett minimalizmus viselkedési formáit mutatná. Fehér falak, szürke tetők és kiegészítők, valamint a tetővel védett homlokzatok faburkolatai a megjelenés meghatározó elemei. A faszerkezetű, három rétegű üveges nyílászárók helyét és méretét főként a rendeltetés határozta meg. A hagyományos szimmetriát száműző komponálás sok izgalmas helyzetet, élő homlokzatokat teremt. A kétosztatú épülettömeg racionális döntés eredménye: a déli házban a nappali-ebédlő-konyha, az északiban a hálószobák, fürdő és háztartási helyiség kap helyet. Az összekötő, lapostetős nyaktag az előszoba, mely az utcai és a belső kerti világot választja el és kapcsolja össze egy mozdulattal.

Már az építkezés képei is alaposan felcsigázzták az ember érdeklődését. A falu, Balf pedig a világörökség részeként építészeti területen csak tájjelleget őrző házra ad lehetőséget. Így hát nem mindennapi otthonba költözött be január 20-án a család: Csaba, Éva és nagylányuk Júlia.

– Hogyan vizsgázott a ház a télen és most, nyáron? – kérdezzük õket.

– Nagyon jól! – hangzik azonnal a tömör válasz Csabától, de ezt követően bővebben is kifejti. – A hőszigeteléssel teljesen meg vagyunk elégedve, beleértve az ajtók-ablakok minőségét is. A magasan szigetelt ablakok is fából vannak, mert igyekeztünk a ház minden részletében természetes anyagokat használni. A befújt szigetelés papíralapú, cellulóz, és természetesen farostlemezt építettünk be, nem pedig hungarocellt… Villanyáramról működtetett padlófűtésünk van, de jövőre tervezzük napkollektorok telepítését, az biztosítja majd a melegvíz szükséglethez az energiát.

– Csaba maga is az építõipar területén mozog, épületgépészettel foglalkozik, érdekelt bennünket hogyan választottak kivitelezõt? – A Platánplánt, Bogdán Attiláékat már régóta ismertem, tudtam, milyen minőségben dolgoznak, bár személyesen nem voltunk kapcsolatban. A készházas technológiára a gyorsaság miatt esett a választásunk. Nem az ár volt a döntő, hiszen az anyaghasználatban nem spóroltunk, csak minőségi, természetes anyagokat építettünk be. Sok a házban a fa, ehhez én ragasz-kodtam. Nem csupán a szerkezet fa, az épület a védettebb részénél borovi fenyőburkolatot kapott. Tájba illõ szép ház, modern formába öntve

– Az olvasók is nyomon követhették az építkezést, de Ön mennyire volt elégedett a munka menetével?

Csaba három szóban foglalja össze:

– Nagyon-nagyon-nagyon! – hangzik a határozott válasz. – Nem volt semmi felvetés, olyan minimális elakadás fordulhatott csak elő, ami természetes egy építkezésnél. Sőt, inkább a „természetes feletti”, ahogy ők dolgoztak, mert az építőipar, tudjuk, nem egy egyszerű dolog. Itt jó volt az összhang. Utólag is elégedett vagyok a munkájukkal. Attila be-benéz, megiszunk egy kávét.

– Különleges a ház tervezése is. Ez hozzáad a mindennapokban az életminõséghez?

– Sokat hozzáad, hiszen a magánszférát így teljesen külön lehet venni a közösségi helyektől. Először egy L alakú házban gondolkodtunk. Ezt azért vetettük el, mert szép a panorámánk, és egy L alakú ház kitakart volna a kilátásból. Több éjszakán beszélgettük erről. Én is rajzoltam egy tervet, és a tervező is rajzolt egyet… és érdekes módon mindketten erre a Z alakú elrendezésre jutottunk! Fontos volt, hogy a családi életünk fő terei legyenek központi helyen: a nappali, az étkező, valamint a terasz. A hálószobákat és a fürdőt pedig távolabbi, elszigeteltebb helyre terveztük. Az is szempont volt, hogy egyetlen lépcsőfokunk se legyen! A faborítás mellett az időjárásnak kitettebb falrészek festést kaptak. Olyan technológiával vakoltunk, hogy az a parasztházak vakolatára emlékeztessen. A tetőcserepet is így választottuk, hogy harmonikus legyen az összkép. Sokan mondják, hogy milyen érdekes, hogy ez a ház nemrég még itt sem volt, most meg annyira beleillik a környezetbe, mintha mindig is itt állt volna!

– Ön szerint mi a legfontosabb egy sikeres építkezéshez? – kérdezzük Csabát.

– Ami 50-60 százalékban meghatározza az eredményt, a jó kivitelező brigád. Olyat kell választani, amiben teljes mértékben megbízik az ember. Nálunk itt lehetett őket hagyni nyugodtan, ha bármi probléma volt, csak hívtuk egymást. Korrekt minőséget adtak, nem volt „mismásolás”, amit

ígértek, azt tették bele az utolsó csavarig. Minden megegyezés szerint történt.

– Milyen élni egy ilyen otthonban?

– Bár csak pár hónapja költöztünk be, de mintha mindig is itt laktunk volna.

Olyan természetes és otthonos – válaszol egybehangzóan a házaspár.